Nem tudok, és nem is akarok objektív lenni, ha véleményt mondok Ágh Edit művészetéről, hiszen gyerekkorunkban pajtások, aztán évekig a Balatoni Múzeumban munkatársak voltunk, és ha nem is túl gyakran, de máig összejárunk. Ágh Edit bonyolult lélek, aki szangvinikus vonásokat mutat, őszintén néhány száz évvel ezelőtt feltehetőleg boszorkányként megégették volna! De együttérzését bizonyítják az őt körülvevő kitaszított vagy sérült, általa befogadott állatok is, akikkel kitűnően szót ért. Nagyra értékelem, hogy bár a sors megtagadta tőle, hogy hivatásos fórumon, a Képzőművészeti Főiskolán tanuljon, önképzés során kikísérletezte és elsajátította a festészet technikai feltételeit, es egyéni stílust teremtett.
Ágh Edit festményeit rápillantva valamelyik alkotására azonnal fel lehet ismerni, Ágh Edit nemcsak őszinte ember, de őszinte művész is. Érzelmeit, gondolatait, élményeit és álmait fogalmazza meg, teremti újjá festményein. Első pillantásra csak a formai- és szín kompozíciót látjuk, amely a mondandónak megfelelően kiegyensúlyozott és harmonikus, vagy felkavaró és szándékosan diszharmonikus. Sejtelmes alkotásai döntően figurális képek, de munkáinak a nagyobb részén nemcsak álomszerű, az időtlen térben mozgó vagy szemlélődő alakokat láthatunk, hanem sok finom részletet. A nézőnek meg kell küzdenie a az alkotás megértésének élményéért. Ha alaposan szemügyre vesszük Ágh Edit festményeit, a főalakin vagy alakokon kívül egy sereg apró részletre figyelhetünk fel: felröppenő vagy éppen halott madarakra, fiatal, szép vagy öreg, ráncos arcokra, elfáradt, lekókadt vagy éppen ökölbeszorult vagy simogató kezekre, amelyek mind, mind a mű hangulatát, mondanivalóját erősítik. A szemlélőben így asszociációk ébrednek, saját emócióira, vágyaira ismerhet és ezáltal válik igazi élménnyé számára a mű. De Ágh Edit nemcsak saját élményit rudja megfogalmazni. A benne lévő erős empátiaképesség teszi őt alkalmassá illusztrációk készítésére, és ez nemcsak a prózára vonatkozik, hanem a lírai alkotásokra is. Olvasmányélményeit sajátos látásmódjával fogalmazza újra, és ezáltal nem ritkán számunkra is új megvilágításba helyez, jobban átélhetővé tesz irodalmi műveket. Munkássága a festészet lényegét valósítja meg, hozzásegít saját magunk jobb megismeréséhez, érzelmeink gazdagodásához.
Egy igazán jó képzőművészeti alkotásnál meghatározó a mű mérete. Egy lekicsinyített reprodukció csak segít felidézni a korábbi élményt, vagy felkeltheti az eredeti mű iránti kíváncsiságot. Ezért arra bíztatom e könyv olvasóit, hogy keressék az alkalmat Ágh Edit eredeti festményeinek megismerésére.
Müller Róbert